A használati melegvíz készítése
A használati melegvíz felmelegített ivóvíz, amelyet a háztartásokban elsősorban tisztálkodásra, mosogatásra és takarításra használnak. A PÉTÁV által szolgáltatott meleg víz minősége alapvetően a városi ivóvízhálózat vizének minőségétől függ. A felmelegített ivóvizet a PÉTÁV folyamatosan végzett fizikai, kémiai és biológiai vizsgálatokkal ellenőrzi.
A használati melegvíz előállítása a hőközpontokban hőcserélőkkel történik, elsősorban a fűtési meleg víz előállításához már felhasznált primer forróvíz további lehűtésével. Ez a kétlépcsős hőhasznosítás energetikailag a legkedvezőbb megoldás a meleg víz előállítására.
A melegvíz-felhasználás egy nap során nem egyenletes, rendkívül ingadozó. Reggelente és esténként egy-egy (néhány órára korlátozódó) csúcsfogyasztás jellemzi, az ezen kívüli időszakokban lényegesen kisebb, éjszaka pedig alig van fogyasztás. Az ingadozó fogyasztás kiegyenlítésére a hőközpontokban használati melegvíz tároló tartályok vannak beépítve. A csúcsfogyasztás időszakában a tartályokba előzetesen betárolt meleg víz biztosítja a zavartalan ellátást. A felhasználók igénylik, hogy a melegvízcsap megnyitását követően azonnal jelenjen meg a meleg víz. Ez fizikai okokból maradéktalanul nem teljesíthető, mivel a hosszabb ideig használaton kívüli vezetékben lehűl a meleg víz és a csap újranyitásakor a már lehűlt víz folyik ki először.
A probléma kezelésére az a műszaki megoldás szolgál, hogy a használaton kívüli vezetékekben is folyamatosan cirkuláltatni kell a meleg vizet. Ha a lakás lecsatlakozásáig minden vezeték cirkuláltatva van is, a lakáson belüli vezetékek kisebb-nagyobb mértékben (hosszuktól függően) okozhatnak ilyen jelenséget. Természetesen a meleg víz előállításának költségeit a keringtetés növeli, mert a keringtetett meleg víz hőveszteségének pótlása is többlet energiabefektetést igényel. (Ez nem a távhőellátás jellemzője, minden központi hőellátásnál így van).
A cirkuláció nem megfelelő működésének leggyakoribb oka a cirkulációs és a használati melegvíz vezetékek vízkövesedése, elszennyeződése. A melegvíz-előállító rendszer és a vezetékhálózat vízkövesedés elkerülésének egyik legfontosabb eszköze a vízhőmérséklet korlátozása, ugyanis a vízkőkiválás és lerakódás intenzitását a hőmérséklet jelentősen befolyásolja. Ezért a hőközpontokban az induló meleg víz hőmérséklete 45 °C-nál csak a nagyon kiterjedt hálózatoknál magasabb, de az 50 °C-t ezeknél sem haladja meg. Az előírt használati melegvíz-hőmérséklet a csapolón történő kifolyásnál 40 °C.
A vízkőleválás elkerülésének másik módszere a víz kezelése. Az új létesítésű és a felújított hőközpontokban a víz kezeléséről a szolgáltató már gondoskodik. A jelenleg alkalmazott módszer egy egészségre ártalmatlan vegyszer adagolása a fogyasztás mennyiségének függvényében, amely meggátolja a vízkőlerakódást.
A vezetékben már kialakult vízkövesedés, elszennnyeződés elhárításához szükség van a vezeték tulajdonosának (lakóközösségnek) a közreműködésére, mivel ez a vezetékhálózat a felhasználók tulajdonában van. A meghibásodás javításának intézése mellett a vezetékek tervezett felújítása, karbantartása is a lakóközösség feladata. A városban távfűtéssel ellátott épületek közül már számosnál meghaladta a 40-50 évet a belső használati melegvíz hálózat életkora. Az ilyen idős vezetékeknél számítani kell a lerakódások kialakulására a csövekben, amelyek szűkületeket okoznak és ellátási, cirkulációs problémák jelentkezhetnek.
Az eddigi épület felújítási programokban a fő hangsúly az épületek hőszigetelésén és a fűtési rendszerek korszerűsítésén volt, a használati melegvíz rendszerek felújításával általában nem foglalkoztak. Az épületek fűtési hőszükséglet csökkenésével és az elöregedő használati melegvíz vezetékekkel ez a probléma egyre nagyobb figyelmet ér el.
Néha elhangzik a felhasználók részéről, hogy a csapoknál tapasztalt vízhőmérséklet számukra nem megfelelő. Mivel a melegvíz-szolgáltatás díja 40 °C-ra van meghatározva, csak akkor van lehetőség a kifolyási hőmérséklet emelésére, ha a lakóközösség a víz felmelegítésére fordított hőt is mérés szerint vásárolja meg, ilyenkor csak a hőközponti hőmennyiségmérő alapján tud elszámolni a lakóközösség . Erre ott nyílik lehetőség, ahol az épület ellátása a saját épületben található önálló hőközpontról történik.
Az elszámolás a lakossági felhasználóknál szinte kizárólag a lakásban elhelyezett vízmérő alapján történik.
A meleg víz mérésével és elszámolásával kapcsolatos információkat itt olvashatja.
