Hőközpont és hőfogadó
A hőközpont a hőtermelőn és az elosztó csővezetékhálózaton kívül a rendszer alapvető műszaki létesítménye. A hőközpont a forróvíz hőhordozó közeg hőtartalmának kinyerésére, a hőnek a fogyasztói berendezések számára felhasználható formába történő átalakítására szolgáló létesítmény.
A hőközpont a következő fő feladatokat látja el:
- A forróvíz magas hőmérsékletszintjét alacsonyabb hőmérsékletre konvertálja.
- Lehetővé teszi a hálózati hidegvíz felmelegítését (melegvíztermelő berendezés).
- Elvégzi a lakásokba induló fűtési- és használati melegvíz elosztását.
- Szabályozza, illetve korlátozza a fűtési- és a használati melegvíz hőmérsékletét és nyomását.
- Méri a felhasznált hőenergia mennyiségét.
Az ellátási terület jellege alapján a hőközpontok két alaptípusát különböztetjük meg. A több épületet ellátó, különálló épületben elhelyezett tömbhőközpontot és az épület alatti hőközpontot, amely általában egy - ritkán több - épület ellátására szolgál.
A hőközpontok három jól elkülöníthető egységből állnak. Az egységek funkciója és fő részei a következők:
Hőfogadó állomás:
Feladata a forróvíz hőhordozó fogadása. Ebben található többek között a hőmennyiségmérő és a változó tömegáramú üzemet alapvetően lehetővé tevő kombinált mennyiség- és nyomáskülönbség-szabályozó szelep.
Fűtési egység:
Feladata a szabályozott hőmérsékletű fűtési melegvíz (szekunder fűtőközeg) előállítása. Ebben található a korszerű lemezes hőcserélő és az automatikus működésű szabályozó szelep.
Használati melegvíztermelő egység:
Feladata a használati melegvíz előállítása és cirkuláltatása. Ez tartalmazza a lemezes hőcserélőt, a szabályozó szelepeket és a melegvíztároló tartályt.
A blokkosított elemekből készített hőközpontok úgynevezett DDC-rendszerű szabályozókkal vannak ellátva. Ezek bonyolult szabályozástechnikai műveletek elvégzésére és adatgyűjtésre is alkalmas digitális rendszerű készülékek, amelyeken keresztül a hőközpontok számítógépes felügyeleti rendszerbe is köthetők.
A PÉTÁV központi épületében működik egy számítógépes felügyeleti rendszer. Az ügyeletes mérnökök a számítógépes halózaton látják a fontos rendszerparamétereket, az erőművi hőmennyiségmérés adatait, valamint a már bekötött hőközpontok üzemviteli adatai nyomonkövethetők és rögzíthetők.
A felügyeleti rendszer a jövő technikáját képviseli és megalapozza a korszerű, hatékony és energiatakarékos üzemvitelt.
A pécsi távhőellátó rendszer eredetileg állandó tömegáramú üzemvitelre épült, de a folyamatos modernizálásnak köszönhetően ma már a hőközpontok túlnyomó többsége változó tömegáramú üzemeltetésben működik.
A hőfogadó méretében és jelentőségében a hőközpontnál kisebb berendezés. Olyan területeken található, ahol tömbhőközpontos a távhőellátás, vagyis az egy különálló épületben elhelyezett hőközpont több - olykor egészen távoli - épületet lát el. Ilyenkor az épületekben a hőközpontból jövő szekunder hő fogadására, a hőmennyiség mérésére és elosztására hőfogadókat létesítettek. A hőfogadó általában az épület alagsorában, zárható helyiségben kerül kialakításra. A nagy kiterjedésű szekunder hálózatok esetén a hőfogadóban szabályozó berendezések is találhatók. Ezekkel megoldható az épületek önálló igények szerinti szabályozása. A hőfogadók legnagyobb jelentősége abban áll, hogy a bennük elhelyezett hőmennyiségmérő segítségével lehetőség van az épületek önálló hőmennyiségmérés szerinti elszámolására.
A hőközponti szabályozásról annyit kell tudni, hogy a fűtési körben időjáráskövető, a használati melegvíztermelésben állandó hőmérsékletet (40-45°C) biztosító (értéktartó) szabályozást alkalmaznak. A fűtési szabályozó minden időpillanatban a külső levegő hőmérsékletének és az épület hőtechnikai jellegének megfelelő hőmérsékletű fűtővíz előállításáról gondoskodik. Ez a változó hőmérsékletű fűtővíz kerül a lakások hőleadóiba. Természetesen egy ilyen központi szabályozással a lakások egyedi igényeit nem lehet kielégíteni, de erre is van megoldás: a fűtőtesteken elhelyezett termosztatikus fűtőtestszelep.
Pécsett a távhőellátó rendszeren közel 700 hőközpont található.
