Cégünk rövid története

50 év, 50 történet - a PÉTÁV Kft. jubileumi kiadványa

A pécsi távhőszolgáltatás története

Pécsett a Duna Gőzhajózási Társaság használt gőzenergiát először ipari célra 1912-ben. Ennek az igénynek a kiszolgálására építették meg a régi pécsújhegyi erőművet.
Komló - a valamikori bányászváros - az ötvenes években, Magyarországon az elsők közt szerepelt a távfűtéssel ellátott települések sorában.
A pécsi távhőellátás gondolatát az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Pécsi Csoportjának lelkes tagjai fogalmazták meg az 1956-ban megkezdett új pécsi hőerőmű-építkezéssel együtt. Javaslatukban egy kétvezetékes forróvizes rendszer kiépítése mellett foglaltak állást. A Városi Tanács a javaslatot elfogadta és a lakásépítési beruházási program jóváhagyása során a helyi kazántelepes megoldások helyett az erőműből történő hőellátás megvalósítását határozták el. Egyértelművé vált, hogy a távfűtési fűtőközpontot az új Pécsi Hőerőműben kell elhelyezni.

A párhuzamosan folyó városi építkezések első szakaszában - 1961-től kezdődően - az épületeket a kályhákon kívül már központi fűtőberendezéssel is ellátták, alkalmassá téve azokat a forró vizes távfűtés fogadására.
Az 1962/63-as fűtési idény kezdetére már az erőműi fűtőközpontból sikerült energiát vételezni, egy NA 300-as vezetéken keresztül. A 1000 m3/h térfogatáramú forróvíz hőhordozót 3 darab 500 m3/h teljesítményű szivattyú keringtette. Ez az Uránváros ellátására szolgáló első forróvíz gerincvezeték volt a "híd a városhoz". 1962 végére már 414 db lakás és 5 db középület részesült távfűtésben, 7 Gcal/h (8,1 MW) teljesítménnyel.

Az 1962. augusztus 17-i időpont jelenti tehát a pécsi távhőszolgáltatás kezdő dátumát.
Az új tevékenységgel megbízott Pécsi Gázszolgáltató Vállalatnál Hőszolgáltató Üzemegység alakult.
Újmecsekalja építése nagy ütemben folyt. A hagyományos technológiájú épületek mellett megjelentek a panelházak is. A távfűtéssel ellátott lakások száma egy év alatt megkétszereződött.
Az ez utáni gyors ütemű város- és iparfejlesztés a fiatal szolgáltatási üzletágakban is dinamikus fejlődést eredményezett:

az egyetemi építkezés már a távhő fogadására készült,
sorra épültek elosztó- és gerincvezetékek, bővült a technológiai gőzvezetékek ellátási területe,
a lakásigénylők egyre növekvő száma a beépítetlen területek felé irányította a várostervezők figyelmét és ezek hőellátását a távfűtésre alapozták.

1965-ben megállapodtak abban, hogy az üzemegység átveszi a komlói távfűtés üzemeltetését is.
A pécsi hálózatok további bővülése, a gázipar országos átszervezése, a megyei szerep felvállalásának az igénye lassan kinőtte a gázszolgáltatón belüli üzemegység adta kereteket.
Az ekkor már 76 Gcal/h (88,4 MW) teljesítménnyel működő, 4775 db lakást fűtő szervezet önállósítása sürgetővé vált. Pécs Megyei Jogú Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1966. december 2-i 1092/1966. sz. határozatával elrendelte az önálló Pécsi Hőszolgáltató Vállalat 1967. január 1-jei megalapítását. Ekkor jött létre az ország első vidéki önálló hőszolgáltató vállalata.
A vállalat életében az első igazán környezetvédelmi jelentőségű feladat az volt, amikor megkezdődött a kazántelepek felszámolása és azok ellátási területének távfűtő hálózatba kapcsolása.
1970-re a városi gázellátásban kapacitáshiány jelentkezett, emiatt nagyszabású program indult el a távhővel történő használati melegvíz ellátásra.
A rendszerfejlesztés következő lépéseként az eredetileg sugaras rendszerben kiépült hálózat egyes ágainak összekötése is megkezdődött. A kialakított hurkolt rendszerben már kisebb üzemszünettel vagy anélkül lehetett a szükséges karbantartásokat elvégezni.
Megkezdődött a tevékenység profiljának szélesítése is. A vállalat fogyasztói berendezések karbantartására és új vezeték- és hőközpont-építésekre is vállalkozott.
A feladat egyre sokrétűbbé vált. Szolgálatot kellett szervezni az üzemzavar-elhárításra, a lakossági panaszok és lakásokban lévő fűtőberendezési hibák gyors elhárítására, valamint az éjjel-nappali készültség biztosítására. A rendszerfejlesztésen túl vállalat- és informatikai fejlesztési feladatok is jelentkeztek.

A pécsi forróvízrendszeren a ’70-es évek elején már 104,7 MW (90 Gcal/h) hőteljesítmény igény jelentkezett, de az 1973/74-es fűtési idényre a fogyasztói igények már meghaladták a 116,3 MW (100 Gcal/h) teljesítmény értéket. Elkerülhetetlenül szükségessé vált a hőtermelői oldal kapacitásának a bővítése is.
1975-ben 152,4 MW (131 Gcal/h) csúcshőigény, 13.100 lakás- és 125 egyéb fogyasztó fűtése, 8.500 lakás- és 100 egyéb fogyasztó használati melegvíz ellátása, valamint 25 ipari gőzfogyasztó jellemezte a pécsi távhőszolgáltatást.
Az 1970-es évek elejétől Baranya megye más városaiban is létrejöttek távhőellátó rendszerek:

Elsőként Mohácson létesült 150 lakás ellátására széntüzelésű kazántelep. Az üzemeltetést 1973-tól látta el a Pécsi Hőszolgáltató Vállalat.
Siklóson 1970-től a Beremendi Cementmű lakótelepének fűtési rendszerét üzemeltette a pécsi székhelyű cég.
Szigetváron 1972-től működtetett a pécsi távhőszolgáltató fűtőműveket, olajtüzeléssel. Szigetváron termálvíz felhasználásával is történt szolgáltatás, fűtésre és használati melegvíz ellátásra egyaránt.
Szentlőrincen csak jóval később 1982-től végzett a pécsi távhőszolgáltató üzemeltetést, olaj bázison.

Ezekkel a vidéki távhőrendszerekkel tovább bővült a vállalat működési területe.
Ezt az időszakot az intenzív lakásépítés jellemezte. A Kertvárosi lakótelepen a hőközpontok kialakítása új elvek alapján kezdődött meg, a lakóépületektől különálló hőközpontok kerültek kialakításra.
Ezen az új lakótelepen 1977-ben megindult az országban különlegességnek számító KAF-rendszer (közműalagút-folyosó) építése. 14 km hosszú rendszer az országban ma sincs másutt.
A Városi Tanács 1977. január 1-jei hatállyal alapító levelet módosított, melyben a cég működési területét kiterjesztette Baranya megyére és tevékenységi körébe utalta a KAF-rendszer kezelését. Ezzel egyidejűleg a vállalat nevét Pécsi Távfűtő Vállalatra változtatta. A megyei hatáskörrel való kibővítés nem járt együtt a felügyeleti szerv megváltoztatásával. A vállalat a megyei hatáskört városi tanácsi felügyelet mellett látta el továbbra is.
A pécsi távhőellátás egyik érdekessége, hogy a történelmi belváros rekonstrukciója során a nagyobb hőigényű középületek ellátására a középkori pincerendszer egyes szakaszainak igénybevételével kialakított járható alagútban épült ki a távhőellátó vezeték. Ezzel a belvárost sikerült úgy ellátni, hogy a felszínen a munkálatokból semmi sem volt érzékelhető.
Az 1980-as éveket változatlanul az intenzív távhőfejlesztési tevékenység jellemezte, de ekkor már a szolgáltató berendezések elhasználódása miatt megindult egy komplex rekonstrukciós folyamat is.
1986-ban 36,9 ezer lakást fűtött a vállalat Baranya megyében, ebből 28 ezret Pécsett. A használati melegvíz-ellátás 34,1 ezer, (Pécsen 26,3 ezer) lakásban volt. A megyében összesen 755 közületi fogyasztó és 121 termelési fogyasztó részesült távhőellátásban. A vállalat 519 hőközpontot és 12 kazántelepet üzemeltetett.
1984-ben az erőmű egy új osztó-gyűjtő rendszer kialakításával, az addig külön-külön távvezetékkel kapcsolódó három fűtőközpont egységesítését valósította meg. Ennek üzembehelyezésével kialakult egy egységes hidraulikai rendszer. Az erőműben gazdaságosabbá vált a hőtermelés, ugyanakkor növekedett a távhőszolgáltatás biztonsága.
Az 1980-as évek végén megtorpant a telepszerű többszintes építkezés, folyamatosan lassultak az állami és a városi beruházások. Ezután már nem a szolgáltatási volumen növekedésével járó problémák megoldása jelentette a legnagyobb feladatot, hanem a korábban üzembe helyezett szolgáltatási eszközök szinten tartása, korszerűsítése.
Ennek az időszaknak a főbb rendszerfejlesztési lépései:

hőközpontok automatikus szabályozása
korszerű hőcserélők beépítése a korábbi NTH (építőelemes) helyett (korcsöves, spirálcsöves, SKR-X típusú, majd lemezes megoldások),
megkezdődött a szivattyúpark egységesítése és korszerűsítése,
termovíziós vizsgálatok eredményeinek felhasználásával TMK rendszerű vezetékkarbantartás és felújítás vált jellemzővé,
egyre nagyobb hangsúlyt kapott a magas- és mélyvezetésű távvezetékek hőszigetelésének az új hővédelmi szabványokhoz igazodó cseréje,
energiagazdálkodási intézkedések kezdődtek, új üzemviteli módszerek alkalmazásával, elsősorban a fajlagos hőfelhasználás csökkentése érdekében.

Az 1989 után bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások hatással voltak a távhőszolgáltatásra is. 1991-ben (október 1-jétől) sor került az addigi állami dotáció teljes mértékű megszüntetésére.
1993. január elsejével Baranya megye távhőellátásában érintett hat önkormányzat megállapodása alapján - az önkormányzati törvénnyel összhangban - a Pécsi Távfűtő Vállalat kezelésében lévő állami tulajdonú vagyon önkormányzati tulajdonba adása és a vagyon önkormányzatok közötti megosztása is megtörtént. A vidéki városok különváltak Pécstől. A vagyonátadásra vonatkozó VÁB döntés a Pécsi Távfűtő Vállalat alapítói jogát a Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának adta. 1993. január 1-jétől a Pécsi Távfűtő Vállalat csak Pécs város távhőellátását végezte, illetve működtette a pécsi önkormányzat távfűtő vagyonát.
1993-ban a tulajdonosváltozásból és a vagyonmegosztásból eredő tennivalók, valamint a vállalat jogi státuszának rendezése jelentett kiemelt feladatot.
Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése 1994. január 27-én döntött a közüzemi feladatokat ellátó vállalatok átalakításáról, miszerint a Pécsi Távfűtő Vállalat Korlátolt Felelősségű Társasággá alakul át.
A társasággá alakulás időszakában a PÉTÁV komoly erőfeszítéseket tett saját tevékenységének korszerűsítésére.