A távhőellátás fogyasztó berendezései
Az ország nagyvárosaiban és így Pécsett is a távhőellátás a 60-as évektől kezdett kialakulni. Létrejötte és fejlődése a tömeges, iparszerű lakásépítésekhez kötődött. A gombamód szaporodó panelépületek építését inkább az alacsony beruházási költségekre törekvés, mint az igényes megoldások alkalmazása jellemezte. Az épületek fűtőberendezései is a létesítésük idején jellemző műszaki színvonalat és elvárásokat tükrözik.
Ezzel kapcsolatban fontos tudni, hogy a távhőszolgáltatók a lakások központi fűtőberendezéseinek sem létrehozói, sem a tulajdonosai nem voltak és ma sem azok.
Lakóépületek esetén fogyasztói berendezéseknek azokat a központi fűtő- és használati melegvízellátó berendezéseket nevezzük, amelyek a fogyasztó tulajdonában vannak. Ezek általában a lakástulajdonosok osztatlan közös tulajdonát képezik. Ilyen eszköz a fűtőtest, a fűtési csővezetékhálózat, a hőközponton kívüli tágulási tartály, a használati melegvíz- és cirkulációs vezetékhálózat és ezek szerelvényei.
A távhőszolgáltatói tulajdon tehát az épületekben található hőközpont, illetve hőfogadó falával véget ér. Kivételt csak a több épületet ellátó alapvezetékek képeznek, amelyek a hőközpontokon, hőfogadókon kívül vannak ugyan, mégis a PÉTÁV tulajdonába tartoznak. Általános követelmény, hogy minden tulajdonosnak magának kell gondoskodnia saját eszközeinek működőképességéről, a szükségessé váló javítások és felújítások időben történő elvégzéséről.
Központi fűtésekről akkor beszélünk, amikor az épületben elhelyezett központból történik az összes lakás hőhordozó közeggel való ellátása. Ez a központ lehet például helyi kazánház, de lehet távfűtési hálózatra kapcsolódó hőközpont vagy hőfogadó is. A központi fűtéseket épületgépész tervezők által készített műszaki tervek alapján hozták létre. A fűtőtestek felületei az egyes helyiségek hőveszteségei szerint kerültek megállapításra úgy, hogy a leghidegebb külső hőmérséklet esetén is képesek legyenek a hőveszteség pótlására (Pécsett a méretezési külső hőmérséklet -11°C).
A helyiségeket a funkciójuk szerint különböző hőmérsékletre kell méretezni. Így például egy átlagos lakószobában 20 °C, egy fürdőszobában 24 °C az előírt méretezési hőmérséklet. Távhőszolgáltatás esetén a PÉTÁV gondoskodik arról, hogy a lakás fűtőtestjeibe az időjárásnak megfelelő hőmérsékletű fűtővíz érkezzen. A fogyasztónak a fűtés intenzitásának befolyásolására a radiátorszelepek működtetésével van lehetősége.
A központi fűtéseket attól függően, hogy a lakásokban elhelyezett fűtőtestek kapcsolása milyen, egy- vagy kétcsöves rendszerűnek nevezik.
A kétcsöves fűtéseknél az egy felszálló vezetékhez tartozó fűtőtestek párhuzamos kötésűek, az egycsöves kapcsolás esetén a fűtőtestek egymással sorba vannak kötve. Az egycsöves fűtések lehetnek átkötőszakasszal ellátottak, vagy úgynevezett átfolyós rendszerűek. Az egycsöves fűtéseket az olcsó energiaárak idején az anyagtakarékosság jegyében fejlesztették ki, elhanyagolva az egyéb fontos szempontokat, mint például a szabályozhatóságot vagy a beszabályozottságra való érzékenységet.
Az egycsöves átfolyós fűtések a fogyasztók által egyáltalán nem szabályozhatók. Ezért az ilyen rendszerű fűtések csak akkor működhetnek kifogástalanul, ha a tervező által megszabott beállítási értékeket és fűtőfelületeket nem módosítják illetéktelenül. Általában minden központi fűtésre (így a távfűtésre is) érvényes, hogy az illetéktelen (szakszerűtlen) beavatkozások önmagukban okai lehetnek a fűtési elégtelenségeknek.
Sokan úgy gondolják, hogy ha a távfűtésből kilépve gázkazánházzal oldanák meg a fűtésüket, minden problémájuk megoldódna. Ez nem így van! A korszerűtlen és szabályozhatatlan fűtőberendezéseknek mindegy, hogy milyen hőforrásból kapják a hőhordozót, akkor is rosszul működnek, ha kazánházra kapcsolódnak. A távhőellátásra kapcsolt központi fűtésekkel jelenleg a legnagyobb probléma az, hogy a fogyasztói berendezések hiányosságai miatt rosszul szabályozhatók, és ezért nem teszik lehetővé a joggal elvárható komfort igények kielégítését Mindez tehát nem a távfűtés velejárója. Korszerűsíteni kell a fogyasztói berendezéseket és a távfűtés ugyanolyan komfortossá válik mint bármilyen más jó központi fűtés.
A korszerűsítésnek két alappillére van: meg kell teremteni vagy tovább kell fejleszteni a lakások fűtésének egyedi szabályozhatóságát és lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a hővel való takarékoskodás költségmegtakarítást is jelentsen.
A korszerűsítés az anyagi lehetőségek függvényében többféle módon hajtható végre. Az átfolyós egycsöves fűtések átkötőszakaszos egycsöves fűtésekké vagy kétcsöves rendszerűvé építhetők át. Ez utóbbi drágább megoldás, mert új felszálló vezetékeket kell kialakítani, valamint a fűtőtestek cseréje is szükséges.
Még igényesebb megoldás, ha a lakások külön, önálló betáplálást kapnak. Ilyenkor a lakásonkénti hőmennyiségmérés is megoldható.
A korszerűsítés keretében mindenképpen célszerű a fűtőtesteket termosztatikus fűtőtestszelepekkel ellátni, mivel a termosztatikus fűtőtestszelep a helyiségek hőmérsékletét automatikusan a beállított értéken tartja akkor is, ha nem tartózkodunk otthon.
A lakásokra való szétosztás a lakók megállapodása alapján történhet például a lakás alapterülete szerint, vagy a fűtőtestekre szerelt költségmegosztó készülékek segítségével.
Az átalakított rendszerek a fogyasztói igények magasabb szintű kiszolgálását teszik lehetővé. Mindegyikbe termosztatikus szelepek kerültek beépítésre, a fűtési díj elszámolása pedig lakásonkénti hőmennyiségmérés szerint történik, vagy hőközponti (hőfogadói) hőmennyiségmérés és költségmegosztó készülékek alapján.
A tapasztalatok kedvezőek. A fogyasztók elégedettek a korszerűsített fűtésekkel és a legtöbb helyen jelentős költségmegtakarítást is elértek. A korszerűsítések előtt érdemes kikérni a PÉTÁV szakmai segítségét, amit készséggel biztosítunk minden lakóközösség részére.
