A pécsi távhőszolgáltatás kezdete
Pécsen ipari célra gőzt először a Duna-Gőzhajózási Társaság 1912-ben megépült régi pécsújhegyi erőműve adott a társaság tulajdonában levő újhegyi szénmosónak.
A II. Világháború után a hálózatot meghosszabbították a bánya és az erőmű újonnan épített fürdőihez, majd fokozatosan a további létesítményekhez (étterem, laboratórium, raktár, műhely). Innen indult kezdetben a Kokszmű és a Panelüzem gőzellátása is.
Komló elsők között szerepelt a távfűtéssel ellátott települések sorában. Már az ötvenes évek elején távfűtő vezeték épült egyes bányaüzemekig, illetve a város főteréig. A lakóépületek itt először 1965-ben kaptak távhő energiát. Elkészült a kórház távhőellátó rendszere is.
A pécsújhegyi erőműből való távhőellátás vezetett ahhoz a gondolathoz Pécsett, hogy a városi épületek hőigényét a helyi kazántelepes megoldások helyett az erőműből való hőellátással kellene megoldani.
A pécsi távhőellátás gondolatát az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Pécsi Csoportjának lelkes tagjai - közöttük Sarkadi György, aki a hőszolgáltató első főmérnöke is lett - fogalmazták meg az 1956-ban megkezdett új pécsi hőerőmű építkezéssel együtt. Munkabizottság alakult, kidolgozták a távhő ellátásra számításba vehető belvárosi épületek, épületcsoportok ellátásának tervét. Javaslatukban egy kétvezetékes forróvizes rendszer kiépítése mellett foglaltak állást. A városvezetés a javaslatot elfogadta és a lakásépítési beruházási program jóváhagyása során a helyi kazántelepes megoldások helyett az erőműből történő hőellátás megvalósítását határozták el. Egyértelművé vált, hogy a távfűtési fűtőközpontot az új Pécsi Hőerőműben kell elhelyezni.
A párhuzamosan folyó városi építkezések első szakaszában - 1961-től kezdődően - az épületeket a kályhákon kívül már központi fűtőberendezéssel is ellátták, alkalmassá téve azokat a forróvizes távfűtés fogadására. A tervezési- és a kivitelezési munkák elhúzódása miatt az erőműi fűtőközpont és a lakótelephez vezető távvezeték sajnos nem épült meg idejében. Ezért a Mecseki Ércbányászati Vállalat időközben elkészült épületeihez az 1960/61-es fűtési szezonra ideiglenes kazántelepet kellett elhelyezni. Ez az akkori 39-es dandár út (ma Esztergár Lajos út) 9. számú ház helyén felállított három század eleji, kiszolgált mozdonykazán helyi üzemeltetését jelentette. Ezek a kazánok 1960-tól az iskolát és a legényszállást, majd 1961-től az Olimpia éttermet, a posta épületet és az irodaházat fűtötték.
Az 1962/63-as fűtési idény kezdetére már az erőműi fűtőközpontból sikerült energiát vételezni. Az 1000 m3/h térfogatáramú forróvíz hőhordozót három darab 500 m3/h teljesítményű szivattyú keringtette. Ez az Uránváros ellátására szolgáló első forróvíz gerincvezeték volt a "híd a városhoz". 1962 végére már 414 lakás és öt középület részesült távfűtésben, 8,1 megawatt teljesítménnyel.
