Költségmegosztás és lakásonkénti mérés
Az elmúlt időszakban több olyan észrevétel és visszajelzés érkezett társaságunkhoz, melyek alapján fontosnak tartjuk, hogy fűtésszolgáltatásunkhoz kapcsolódó költségmegosztás és az egyedi lakásonkénti hőmennyiségmérés közötti különbségekre irányítsuk a figyelmet.
Az épületek hőfelhasználását a legtöbb esetben az épület hőközpontjában, vagy hőfogadó állomásán elhelyezett hitelesített hőmennyiségmérő méri. A hőfelhasználás lakásokra történő szétosztásáról, és az elszámolás módjáról a lakóközösség dönt, és döntésének értelmében köt megállapodást társaságunkkal.
A fűtési költségek felhasználási helyekre történő szétosztása alapvetően kétféle módon történhet.
Az egyik a kizárólag a lakások fűtött légtérfogatának figyelembe vételével történő megosztás. Ilyenkor az azonos méretű lakások egyforma mértékben részesülnek az épület összes hőfelhasználásából abban az esetben is, ha a lakók különböző hőmennyiséget használnak fel lakásuk fűtésére. Éppen ezért ez a fajta költségmegosztási mód kevésbé ösztönöz a takarékoskodásra, és hiába is takarékoskodik valaki átlagon felül, a lakás térfogata alapján fizet.
Költségmegosztó készülékek
A másik módszer, ha a tulajdonosok a fűtéskorszerűsítést követően,- mely lehetővé teszi a szabályozhatóságot - fűtési költségmegosztó berendezések használata mellett döntenek. A fűtési költségmegosztó berendezések, ahogyan nevük is mutatja, nem hőmennyiségmérő műszerek, kizárólag egy adott épületen belül, adott felhasználási időszakra vonatkozó arányszámok meghatározására szolgálnak. A költségmegosztó berendezéseket felszerelő és üzemeltető szakcégek, a költségmegosztó készülékek fűtési időszak végén történő leolvasását követően, a tulajdonosi lakóközösség által meghatározott módon készítik el azokat a felosztási listákat, amelyek alapján - a lakóközösség jóváhagyását követően - a PÉTÁV Kft. elvégzi az egyes felhasználási helyekre vonatkozó fűtéselszámolást. A fűtési költségosztók kialakításuknál fogva alapvetően kétfélék lehetnek. Léteznek párologtatós elven működő és digitális készülékek. A fűtési költségmegosztó rendszer alkalmazása hasonlít a lakásonkénti egyedi hőmennyiségmérőkkel történő fűtéselszámolásra, de azzal nem azonos. A különbség megértéséhez ismerjük meg a lakásonkénti önálló fűtési rendszert és az ehhez kapcsolható lakásonkénti hőmennyiségmérést.
Lakásonkénti mérés
A felhasznált távhő mennyisége lakásonként is mérhető és elszámolható. Ehhez lakásonként külön lecsatlakozással rendelkező, vízszintes elosztású, önálló hőmennyiségmérővel ellátott fűtési rendszerek alkalmazása szükséges, célszerűen összekapcsolva a szabályozhatóság (termosztatikus fűtőtest szelepek, esetleg központi szabályozó szelep) biztosításával. Az iparosított technológiával épített épületek döntő többségében a meglévő fűtési rendszer nem teszi lehetővé a lakás hőmennyiségmérők alkalmazását, ahhoz a függőleges fűtési rendszerek utólagos átalakítása szükséges. Ez az átalakítás gyakorlatilag az épületben lakásonként teljesen új fűtési rendszer kiépítését jelenti. A legtöbb esetben ilyenkor a fűtőtesteket is célszerű kicserélni. Ez a fajta beavatkozás biztosítja a társasházakban a legnagyobb függetlenséget a többi lakástól, de ez a legtöbb költséggel járó korszerűsítési mód. A költség az alkalmazott eszközöktől függően a félmillió forintot is meghaladhatja lakásonként.