Mi a különbség a költségmegosztás és a lakásonkénti mérés között?

Az épületek hőfelhasználását az épület hőközpontjában vagy hőfogadó állomásán elhelyezett hitelesített hőmennyiségmérő méri. A felhasznált hőmennyiség lakásokra történő szétosztásáról és az elszámolás módjáról a lakóközösségek döntenek.

A fűtési költségek felhasználási helyekre történő szétosztása alapvetően kétféle módon történhet.

Az egyik a kizárólag a lakások fűtött légtérfogatának figyelembevételével történő megosztás. Ilyenkor az azonos méretű lakások egyforma mértékben részesülnek az épület összes hőfelhasználásából abban az esetben is, ha a lakók különböző mértékben fűtenek. Éppen ezért ez a fajta költségmegosztási mód kevésbé ösztönöz a takarékoskodásra.

Mit érdemes tudni a költségmegosztó eszközökről?

A másik módszer, ha a tulajdonosok a fűtéskorszerűsítést követően, - mely lehetővé teszi a szabályozhatóságot - fűtési költségmegosztó eszközök használata mellett döntenek. A fűtési költségmegosztó eszközök nem hőmennyiségmérő műszerek, kizárólag egy adott épületen belül, adott felhasználási időszakra vonatkozó arányszámok meghatározására szolgálnak. A költségmegosztó eszközöket felszerelő és üzemeltető szakcégek, a költségmegosztók fűtési időszak végén történő leolvasását követően, a tulajdonosi lakóközösség által meghatározott módon készítik el azokat a felosztási listákat, amelyek alapján - a lakóközösség jóváhagyását követően - a PÉTÁV Kft. elvégzi az egyes felhasználási helyekre vonatkozó fűtéselszámolást.

Mi a lakásonkénti mérés?

A felhasznált távhő mennyisége lakásonként is mérhető és elszámolható. Ehhez lakásonként külön lecsatlakozással rendelkező, vízszintes elosztású, önálló hőmennyiségmérővel ellátott fűtési rendszerek alkalmazása szükséges, célszerűen összekapcsolva a szabályozhatóság (termosztatikus fűtőtest szelepek, esetleg központi szabályozó szelep) biztosításával. Az iparosított technológiával épített épületek döntő többségében a meglévő fűtési rendszer nem teszi lehetővé a lakásonkénti hőmennyiségmérők alkalmazását, ahhoz a függőleges fűtési rendszerek utólagos átalakítása szükséges. Ez az átalakítás gyakorlatilag az épületben lakásonként teljesen új fűtési rendszer kiépítését jelenti. Ez a fajta beavatkozás biztosítja a társasházakban a legnagyobb függetlenséget a többi lakástól, de ez a legtöbb költséggel járó korszerűsítési mód.